A település fekvése

Gyergyócsomafalva Erdély keleti, Székelyföld északi, Hargita megye középső részén terül el, az északi szélesség 46o 30’ és a keleti hosszúság 25o 30’ 26”-es földrajzi koordináták metszéspontjainál. Tengerszint feletti magassága: 745-775 m. A falu a Gyergyói medence DNy részén, a Görgényi havasokat és Hargita hegységet összekötő Délhegy lábánál, a Maros két oldalán fekszik.

Szomszédos települések

Gyergyószentmiklós (ÉK), Gyergyókilyénfalva (K), Gyergyóújfalu (K és D), Székelyvarság (DNy), Borzont (É) és Gyergyóalfalu (É és Ny).

Terület

A község összterülete: 9683 hektár, amiből 5512 hektár mezőgazdasági (1419 hektár szántó, 1117 hektár legelő, 2976 hektár kaszáló), 3829 hektár erdő, 35 hektár vizek, 149 hektár utak, 147 hektár belterület, 11 hektár terméketlen terület.

Megközelítés

Nyugat felől, Parajd irányából, a 13B jelzésű országúton, átkelve a Bucsin-tetőn, Gyergyóalfalu központjában jobbra, vagyis déli irányba kell indulni a 126-os megyei úton, és 3 km után Csomafalva központjába érkezünk. Észak felől, Maroshévíz irányából, a 12-es országúton, a Maros völgyén haladva, Gyergyószárhegynél jobbra, vagyis déli irányba kell indulni a 126-os megyei úton. Alfalu érintésével lehet Csomafalvára érkezni.
Dél felől, vagyis Csíkszereda irányából a 12-es országúton, az Olt völgyén haladva, Tekerőpataknál balra, vagyis déli irányba kell indulni. Kilyénfalva és Újfalu érintésével lehet Csomafalvára érkezni. Gyergyószentmiklósról, Alfalu (9 km) és Tekerőpatak (12 km) irányából közelíthető meg Csomafalva.

Felszín

Csomafalva területén kétféle felszín van jelen:

• hegyoldalak és völgyek (Görgényi havasok)

• hordalékkúpok és periglaciális hegylábi lejtők (Gyergyói-medence, hegyalja)

Csomafalva területén húzódik a Görgényi havasok déli szakasza, mely hegygerinc a Bucsin-tetőtől a Sikaszó-szorosig 1000 m magas. A hegytömb felszínén változatos kráterek, szélein pedig lávafennsíkok figyelhetők meg. A Délhegy kúpja 1695 m magasságával és két tekintélyes kráterével (Délhegy-kráter / átmérő: 2 km és Fűrészen-pataka kráter / átmérő: 2,5 km; mélység: 250-300 m) a legimpozánsabb hegytömb, és a község szimbóluma. Az 1576 m magas Nagy-Somlyó-kúp (Solymos), tetejében a Hegyeskővel, és két kisebb járulékos kúppal: Kis-Somlyó (1531 m) és Somlyó mezeje (1552 m), krátere eléri a 4 km-es átmérőt és a 300-400 m mélységet. A Délhegy kúpját a Somlyó-kúptól egy 1401 m magas nyereg választja el. Az idő és a külső hatások annyira „meg dolgozták” a Délhegyet, hogy nagydarab sziklatömb – a Várkő kivételével – alig maradt fenn. A Délhegy északi lábánál megjelennek a hordalékkúpok és hegyaljai periglaciális alakzatok egyenes lejtői. A község területének 40 %-át képező keleti Nagymező magán viseli a tektonikus, vulkáni torlasz minden jellemzőjét. A folyóvízi üledékek alatt, jórészt a Maros vonalában törésvonal húzódik, a keleti hegyvonulatot (Gyergyói havasok) alkotó kristályos kőzetekből álló alapzat, és a nyugati hegytömb (Görgényi havasok) neogén eruptív kőzeteiből felépülő vulkanikus tömeg között.  Maros és mellékágai érterületének magassága 1-3 m, szélessége 800-1200 m. Ez nemrég mocsaras-lápos terület volt.

Természti kincsek

 A Görgényi havasok felépítésében megtalálhatók a piroxén-, valamint a zöldes- és barna amfibol andezitek. A vulkanikus utóműködés nyílvánvaló példái, a Csomafalván található számos borvízforrás. A legfőbb természeti kincs, a fenyő-erdő. Ez mellett megemlítjük, hogy az andezitnek jelentős az aranytartalma (Aranyász), ugyanakkor vasérctartalék is létezik (1642-ben említett vashámor). Nem jelentéktelen Csomafalva épület- és törmelékkő forrása sem.

Éghajlat

A vizsgált terület beilleszkedik a mérsékelt kontinentális keretbe. Az ország leghidegebb övezete a Gyergyói-medence, pontosabban az Alfalu és Csomafalva közötti szűk határövezet, amely a Bucsin-tető és a Pongrác-tető közötti léghuzat egyenes vonalába esik, ezért is oly gyakoriak itt a hófúvások. Évi átlagos hőmérséklet: 4,8o C. Fagypont alatti napok száma évente: 120. Hőmérsékleti maximumok: +32o C (1979 aug. 12.), -38o C (1963. jan. 18.). Gyakori a ködképződés. A lehullott csapadék (eső, hó) évi átlaga: medencei részben 580 mm, hegyvidéken 800 mm. A hóréteg vastagsága átlagosan 14-15 cm, de a hegyekben eléri a 40-50 cm-t is. Csomafalva légterében leggyakoribbak a nyugati és északnyugati szelek. Ritkák a nagyobb erejű szelek, de elvétve akadnak mérsékelt égövi ciklonok és forgószelek is. Gyakoriak a nyári zivatarok, széllel és néha jégesővel. A szárazság ritka jelenség (pl. 1946-1947).

Vízhálózat

A település legfontosabb folyóvize, a Maros. A Fekete Rez hegységből (Nagyhagymás) ered. Vízrajzi szempontból Csomafalva a Felső-Maros völgyéhez tartozik. A község területének Délhegy felőli nagyobb részét átszelik a Fekete-Erdőből (1538 m) eredő patakok tucatjai, amelyek végülis három nagyobb vízfolyásba egyesülnek: Mihály patak, Szeder patak, Nagy-Somlyó. A mellékágak hossza 3-20 km között váltakozik. Északkeleten egyetlen vízfolyás van: a Sáros-patak, az Inceloka, Enke és Völgy csak időszakos folyásúak. A Maros többévi átlagos hőmérséklete: 7oC. A vizeket decembertől márciusig jég borítja. A ’80-as évek derekán hozzákezdtek a felső-Maros medrének szabályozásához. Ezzel, sajnos, hihetetlen károkat okoztak a gyönyörűen kígyózó Maros völgyben, és meghatványozták az árvízveszélyt.
Őseink a Marost gyakran használták tutajozásra, a fa leszállítására, egészen Szegedig vagy éppenséggel Belgrádig is.
Az „Árokhídjánál” 1980-ban szivattyúállomást építettek, ipari víz szolgáltatása céljával. 1986-ban elkezdődött a Somlyó vízének ivóvízrendszerű hasznosítása. A község területén 86 borvízforrás és kút volt valaha. Ezek egy része ma is működik. Híresek voltak a Töltési-, a Honcsok utcai (Csonka Kati „küpüje”), és a Maroshíd alatti források. Valaha két borvízfürdő is működött. Az Inczelokában létező mofetták gyógykezelésben való hasznosítása komplex kutatást igényel. A csatornahálózat ásásakor, sajnos, a kutak egy része „elromlott”, beszennyeződött.

Talaj

Csomafalva területén változatos talajrétegek alakultak ki az idők folyamán. A Maros és patakok árterületein ártéri- és öntés-talajok-, a hordalékkúpokon agyagbemosódásos barna-, lúgos- és iszapos talajok-, a hegyek lejtőin fekete, de nem humuszos és kevésbé lúgos barna talajok-, a magas hegyvidéken erdő alatti talajok vannak. A talajok többsége közepes vagy gyenge termőképességű.

Növényvilág

Csomafalva területe a tobozos erdők övezetéhez tartozik. Az erdők nagy része lucfenyőből (Picea excelsa) áll. Megtalálható továbbá a vörösfenyő (Larix aeuropea) és a fehérfenyő (Abies alba). A község délnyugati részén van egy kis vegyes erdőfolt is, amelynek fő alkotója a bükk (Fagus silvatica) és a lucfenyő. Az erdei tisztásokon nő az erdei madársóska, a harangvirág, a hölgypáfrány. Előfordul még: a pirosbodza, fekete lonc, veres ribiszke, szagos müge, kutyatej, erdei- és veres csenkesz. Havasalji növényfajták: szőrfű, firuca. Törpe fűzek és cserjék: kecskefűz vagy rakottya, fekete- és vörös áfonya. A kiírtott lucfenyőerdők helyén megjelenik a rakottyás, borsika és a málnavész.

A kaszálókon gyakori a hölgymál több fajtája is, közöttük az Akadán dombján felfedezett ritka délhegyi hölgymál (Hieraciumn delhegyense). Mocsarak növényei: káka, sás, nád. Termesztett növények: burgonya (pityóka), rozs (gabona), búza, zab, sörárpa, lóhere, takarmányrépa, zöldségek. Vészfő, Erdőszád, Polgároké, Köves-ér, Nagynyáras és Nagyeger dűlők növényei: nyírfa, szilfa, juharfa, kőrisfa, és mogyorófa. A gazdag gombavilág képviselői: erdei csiperke, ízletes vargánya (hirip), fenyőalja, rókagomba, őzlábgomba...