FEDEZD FEL
A DESZTINÁCIÓ KÖZPONTJA
A KÖRNYEZŐ TELEPÜLÉSEK
A BORVIZEK VÁROSA
FOGLALD LE
Szállást vagy programajánlatot keresel, de nem tudsz dönteni? Szeretnéd megtudni hol vannak még szabad szálláshelyek! Ne vesztegesd az idődet, fordulj hozzánk bizalommal!  
Kérj ajánlatot egyszerre több szállásadótól (max. 6)
Kérj kötetlen ajánlatot irodánktól
HU
ro hu en de
jelenleg
ma
holnap
holnapután
  • ×
    programajánlat
  • esemény
  • ×
    Lei
    Euro
    USD
    HUF
 
Székely-örmény örökség
GYERGYÓ

Jó ha tudod

A milkóviai püspökség levelei között, melyek 1096–1228 között íródtak, található egy oklevél, amely arról szól, hogy a székelyek már 1089-ben a jelenlegi Székelyföldön laktak.[24] Az oklevél datálása vitatott.

 

A székelyek honfoglalás utáni első – nem vitatott – említése II. István uralkodásának idejére esik, és az Olsava folyó melletti, 1116. évi csatával kapcsolatos. II. Géza idején, 1146-ban a Lajta folyó menti csatában szintén székelyekből és besenyőkből álltak a magyar sereg előhadai. Ezek a tudósítások valószínűleg csak a nyugati határszél őrizetét ellátó székelyekre vonatkoztak.

 

A magyar királyság határai nem állapodtak meg a Kárpátoknál, már az 1200-as évek elejétől elkezdődött a havasokon túli területek egységbe szerveződése. Legkésőbb ekkor alakult meg – mintegy Székelyföld folytatásaként – a mai Bodza megye és Prahova megye részein: Săcuieni megye (más néven: Saac, Săcueni, Secuieni (azaz székely).

A milkóviai püspökség levelei között, melyek 1096–1228 között íródtak, található egy oklevél, amely arról szól, hogy a székelyek már 1089-ben a jelenlegi Székelyföldön laktak.[24] Az oklevél datálása vitatott.

 

A székelyek honfoglalás utáni első – nem vitatott – említése II. István uralkodásának idejére esik, és az Olsava folyó melletti, 1116. évi csatával kapcsolatos. II. Géza idején, 1146-ban a Lajta folyó menti csatában szintén székelyekből és besenyőkből álltak a magyar sereg előhadai. Ezek a tudósítások valószínűleg csak a nyugati határszél őrizetét ellátó székelyekre vonatkoztak.

 

A magyar királyság határai nem állapodtak meg a Kárpátoknál, már az 1200-as évek elejétől elkezdődött a havasokon túli területek egységbe szerveződése. Legkésőbb ekkor alakult meg – mintegy Székelyföld folytatásaként – a mai Bodza megye és Prahova megye részein: Săcuieni megye (más néven: Saac, Săcueni, Secuieni (azaz székely).

 

A milkóviai püspökség levelei között, melyek 1096–1228 között íródtak, található egy oklevél, amely arról szól, hogy a székelyek már 1089-ben a jelenlegi Székelyföldön laktak. Az oklevél datálása vitatott.

A székelyek honfoglalás utáni első – nem vitatott – említése II. István uralkodásának idejére esik, és az Olsava folyó melletti, 1116. évi csatával kapcsolatos. II. Géza idején, 1146-ban a Lajta folyó menti csatában szintén székelyekből és besenyőkből álltak a magyar sereg előhadai. Ezek a tudósítások valószínűleg csak a nyugati határszél őrizetét ellátó székelyekre vonatkoztak.

A magyar királyság határai nem állapodtak meg a Kárpátoknál, már az 1200-as évek elejétől elkezdődött a havasokon túli területek egységbe szerveződése. Legkésőbb ekkor alakult meg – mintegy Székelyföld folytatásaként – a mai Bodza megye és Prahova megye részein: Săcuieni megye (más néven: Saac, Săcueni, Secuieni (azaz székely). 

 

 

A középkor folyamán Moldvában megtelepedett örményeket 1551-ben Ştefan Rareş, illetve 1563-ban Ştefan Tomşa uralkodása idején már vallási és etnikai üldöztetések érik. 1671 december 9.-én az akkori uralkodó, Gheorghe Duca ellen felkelés robbant ki melyben jelentős örmény személyiségek is részt vettek. A felkelést 1672 februárjában a vajda török csapatok segítségével leveri. 

1672 februárjának végén az örmények a Kárpátok erdeibe menekültek, és követséget menesztettek I. Apafi Mihályhoz, hogy letelepedésüket engedélyezze. Az engedély magadása után (melynek levéltári bizonylata mind a mai napig nem került elő; az engedély talán csak szóbeli volt), és ahogyan az utak járhatóvá váltak, 1672 március első napjaiban az örmény szekerek átgördültek a szorosokon.

Ennek következtében 1672 első hónapjaiban körülbelül 10-15 ezer moldovai örmény érkezett Erdélybe.

Három fő útirány volt:

  • északi, amely a Borgói hágón keresztül, Beszterce és Naszód vidékére vezette az örményeket. Ezen csoporthoz tartozott: Dániel Tódor, a moldvai örmények főbírója, Minász Eudoxiensis Zilifdar-oglu, a Szucsávai püspök, valamint a klérus és a világi előljárók legkiemelkedőbb személyiségei
  • középső, mely a Békás-szoroson keresztül vezetett Gyergyószentmiklósra és Ditróba
  • az alsó útvonal a Gyímesi-szorost használta átkelőként, az itt érkező örmények Csíkszépvízen telepedtek le.  

Gyergyószentmiklóson már a Moldvából való áttelepedés előtt is éltek örmények.

Az első örmény család feltételezhetően 1637-ben telepedett meg Gyergyószentmiklóson. 

Az 1700-as években még folytatódott az örmények betelepedése nem csak Moldvából, hanem Lengyelországból is.

A gyergyói örménység életében a kereskedelem játszotta a legnagyobb szerepet. Egy 1837-ből származó írás szerint: "nem cziffra, nem is csinos, de pénzes városka... piacán több, eléggé ellátott és nem drága boltok vannak. Gyergyószentmiklós örmény szellemű kereskedőváros." A gyergyói medence szinte minden falvában éltek örmény kereskedők és földbirtokosok, akik  adományaikkal széptették a templomokat és fellendítették a települések életét.

A betelepedés mellett a más központokba való áttelepedés is jellemzője a létszámváltozásoknak az örmény közösség körében. Jelentősebb kitelepedési központot képeztek a környező és a a Magyar Alföld települései. A gyergyószentmiklósi közösség az egyetlen olyan örmény compania, amely létszámát tekintve nem változott. 1913-ben 600 örmény származású lakost tartottak számon, ma kb. 625-ön vannak. Erdélyben egyedül itt létező mindig 16 tagból álló örmény Egyháztanács a Mercantile Forum mintájára irányítja a közösség éltetét, az ettől áthagyományozott feladatkörökkel.

 

lorem ipsum
lorem ipsum dolor lorem ipsum dolor lorem ipsum dolor
lorem ipsum

loading ...

Székely-örmény örökség

A milkóviai püspökség levelei között, melyek 1096–1228 között íródtak, található egy oklevél, amely arról szól, hogy a székelyek már 1089-ben a jelenlegi Székelyföldön laktak. Az oklevél datálása vitatott. A székelyek honfoglalás utáni első – nem vitatott – említése II. István uralkodásának idejére esik, és az Olsava folyó melletti, 1116. évi csatával kapcsolatos. II. Géza idején, 1146-ban a Lajta folyó menti csatában szintén székelyekből és besenyőkből álltak a magyar sereg előhadai. Ezek a tudósítások valószínűleg csak a nyugati határszél őrizetét ellátó székelyekre vonatkoztak. A magyar királyság határai nem állapodtak meg a Kárpátoknál, már az 1200-as évek elejétől elkezdődött a havasokon túli területek egységbe szerveződése. Legkésőbb ekkor alakult meg – mintegy Székelyföld folytatásaként – a mai Bodza megye és Prahova megye részein: Săcuieni megye (más néven: Saac, Săcueni, Secuieni (azaz székely).      A középkor folyamán Moldvában megtelepedett örményeket 1551-ben Ştefan Rareş, illetve 1563-ban Ştefan Tomşa uralkodása idején már vallási és etnikai üldöztetések érik. 1671 december 9.-én az akkori uralkodó, Gheorghe Duca ellen felkelés robbant ki melyben jelentős örmény személyiségek is részt vettek. A felkelést 1672 februárjában a vajda török csapatok segítségével leveri.  1672 februárjának végén az örmények a Kárpátok erdeibe menekültek, és követséget menesztettek I. Apafi Mihályhoz, hogy letelepedésüket engedélyezze. Az engedély magadása után (melynek levéltári bizonylata mind a mai napig nem került elő; az engedély talán csak szóbeli volt), és ahogyan az utak járhatóvá váltak, 1672 március első napjaiban az örmény szekerek átgördültek a szorosokon. Ennek következtében 1672 első hónapjaiban körülbelül 10-15 ezer moldovai örmény érkezett Erdélybe. Három fő útirány volt: északi, amely a Borgói hágón keresztül, Beszterce és Naszód vidékére vezette az örményeket. Ezen csoporthoz tartozott: Dániel Tódor, a moldvai örmények főbírója, Minász Eudoxiensis Zilifdar-oglu, a Szucsávai püspök, valamint a klérus és a világi előljárók legkiemelkedőbb személyiségei középső, mely a Békás-szoroson keresztül vezetett Gyergyószentmiklósra és Ditróba az alsó útvonal a Gyímesi-szorost használta átkelőként, az itt érkező örmények Csíkszépvízen telepedtek le.   Gyergyószentmiklóson már a Moldvából való áttelepedés előtt is éltek örmények. Az első örmény család feltételezhetően 1637-ben telepedett meg Gyergyószentmiklóson.  Az 1700-as években még folytatódott az örmények betelepedése nem csak Moldvából, hanem Lengyelországból is. A gyergyói örménység életében a kereskedelem játszotta a legnagyobb szerepet. Egy 1837-ből származó írás szerint: "nem cziffra, nem is csinos, de pénzes városka... piacán több, eléggé ellátott és nem drága boltok vannak. Gyergyószentmiklós örmény szellemű kereskedőváros." A gyergyói medence szinte minden falvában éltek örmény kereskedők és földbirtokosok, akik  adományaikkal széptették a templomokat és fellendítették a települések életét. A betelepedés mellett a más központokba való áttelepedés is jellemzője a létszámváltozásoknak az örmény közösség körében. Jelentősebb kitelepedési központot képeztek a környező és a a Magyar Alföld települései. A gyergyószentmiklósi közösség az egyetlen olyan örmény compania, amely létszámát tekintve nem változott. 1913-ben 600 örmény származású lakost tartottak számon, ma kb. 625-ön vannak. Erdélyben egyedül itt létező mindig 16 tagból álló örmény Egyháztanács a Mercantile Forum mintájára irányítja a közösség éltetét, az ettől áthagyományozott feladatkörökkel.